A kecske története
Feltehető, hogy honfoglaló elődeink a vándorlásuk során kecskét is magukkal hoztak és az itt élő népek kecskéivel történő keresztezéséből alakult ki az őshonos kecskénk. Parlaginak nevezik, hiszen nem céltudatos tenyésztői munka eredményeképpen jött létre. A kecsketenyésztésre sokáig rányomta bélyegét az előítélet, a kecsketartást korlátozó rendszabályok. A 18. században törvénybe foglalták, hogy csak szegény ember tarthat kecskét, vagy az, aki egészségileg rá van szorulva a kecsketej jótékony hatására. Ezért nevezték a szegény ember tehenének. A törvényi tiltásnak az oka valószínűleg a kecske rendkívüli falánkságában keresendő, hiszen minden növényi eredetű táplálékot megeszik, és ha nagyon elszaporodik, rendkívüli károkat okozhat. (Növendék erdőkben kifejezetten tiltották a legeltetést.) Viszont szaporaságának köszönhető, hogy a szegényebb rétegek is rendszeresen jutottak nagy mennyiségű húshoz.
A parlagi kecske nemesítése Kovárzik Károly nevéhez fűződik, aki 1915-ben Szilágysomlyón, Szentmártonkátán és Nádasdladányon hozott létre törzstenyészetet, de ezeket a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt három év múlva felszámolták. Majd 1943-ban Fáy András Kőkúton Óhajon az állami uradalmakban hozott létre tenyészeteket, amelyek hasonló sorsra jutottak. 1970-es években néhány mezőgazdasági üzem a magyar parlagi kecskék és import bakok keresztezésével próbálta a nagyüzemi kecsketenyésztést meghonosítani, de a 80-as években felszámolták állományukat. Ma a Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete végzi a magyar kecske nemesítését és tenyésztését. Állományának létszáma rendkívül lecsökkent, ma alig néhány százra tehető.
Tulajdonságai:
Magyar tincses parlagi kecske
Bár hivatalos tájfajták nem alakultak ki, különbséget tettek a különböző tájak jellemző típusai között. Az Alföldön a fehér színű, suta típust kedvelték, északabbra a szarvalt változat terjedt el. A hegyvidékekre a tarka, nagyobb testű kecske volt a jellemző.
A parlagi kecske egyik típusa a magyar tincses kecskefajta, amely nevét onnan kapta, hogy a Kárpát-medencében háziasított kecske köztakarójának felszőreit nem köti össze fátyol és kötőszál, így a hosszú szőrszálak tincseket képeznek. Ma már csak el
dugott helyeken bukkan fel olykor egy-egy példánya.
Az őshonos kecske tejtermelése szélsőséges értékek között változik, a laktációs időszakban 300-500 l lehet. Szilárd szervezetű, jó alkalmazkodó képességű. Hazánkban elterjedtebb a nemesített magyar kecske, amely szerény viszonyok között is jelentős mennyiségű tejet termel.
A kecske kedvenc ételei:
-káposzta
-répa
-saláta
-alma
de mindent elfogyaszt!
Ha nincs mód legeltetésre, takarmányozása is megoldható. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényel. Azonban a közhiedelemmel ellentétben a kecske válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja. Tegyük változatossá étrendjét különféle kerti gyommal, gyümölccsel, desszert gyanánt pedig konyhai maradékokkal is kedveskedhetünk. Téli időszakban létfenntartásra 1-1,5 kg réti széna, 0,5-1 kg takarmányszalma és 2 kg takarmányrépa adagolása elegendő. És hát ki ne emlékezne a nagy ezermester Mekk Elekre, aki bármit "megjavított" egy kis káposztáért - nos, ha kecskénk nem is fog házat építeni, de hálás mekegésére biztosan számíthatunk.
Miért pont kecske legyen a házi kedvenc?
1/. Aránylag könnyen és olcsón beszerezhető.
2/. Egyszerűen tartható. A kecske nem igénytelen maximum a gazdája!
3/. A nőstény még tejet is ad, akár 2-3 l/nap, ami nagyon egészséges főleg az allergiás betegséggel küzdőknek jelent segítséget.
4/. Terápiás állatként is kiválóan beválik.
5/. A kecskebogyó természetes tápanyag a kerti vagy a cserepes növényeink számára.
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, láttad-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, láttad-e?
Remélem teccet a cikkem!!!
A véleményeket ide kérem:kovacspalma@citromail.hu